Szép Karácsony, nagy Karácsony, a karácsonyi idézetek és versek mind-mind arra hivatottak, hogy emeljék az ünnep fényét. A szeretet ünnepének csillogása, az emberi életeket akarja beragyogni.
A karácsonyi versek és idézetek két csoportra oszthatóak. Az egyik része az istenes versek, a másik része pedig az ami a karácsonyról, mint alkalomról szól és annak emberi motívumait emeli ki.
Azonban a karácsony elválaszthatatlan magától az októl. Még pedig maga az emberré vált Isten. Az inkarnáció a testté válás nem egyenlő a reinkarnációval, ami ma sajátosan népszerű. Az Isten fiában megöleli a világot a karácsony valóban a szeretet ünnepe, még pedig az Isten szeretetének az ünnepe. S sajnos erről a tényről feledkezik meg manapság a világ embere.
Sok karácsonyi vers azonban mégis rátapint akarva, vagy akaratlanul a lényegre. Még pedig arra, hogy a karácsony ünnepe nem egy napra szól, s nem is arról, hogy mennyire próbáljuk, vagy legalább is igyekszünk úgymond széppé tenni, hanem arról, hogy a karácsony ünnepének lényegét, ne túl éljük, hanem éppen ellenkezőleg megéljük azt. Sokan épp azt felejtik el, hogy a karácsony éppen hogy értünk van, és nem mi vagyunk a karácsonyért. S rajtunk is áll, hogy mit is adunk tovább a karácsony ünnepéből, a békességes örömöt, vagy az ideges kapkodást, vagy az 'ezen is túlvagyunk' fáradtságát.